A Medve család úgy döntött, beköltözik a városba. Medve papa, ki mellesleg már egy éve a városban dolgozott, egy szép napom lejjebb tolta a szemüvegét, az asztalra dobta az újságot és kijelentette:
– Idén már nem fűtjük tovább ezt a barlangot. Kibérelünk egy lakást a városban és odaköltözünk.
Arcára kiült a hirtelen gond és elhatározás furcsa keveréke, de a megfélemlíthetetlen emberek határozottságával csapott a térdére.
Úgyhogy a család összepakolta minden ingóságát, felcsavarták a szőnyeget, leszedték a függönyöket, kirámolták a kamrát, összekötözték Medve papa könyveit és zsákba rakták Medve Mama ruhatárát.
– Kényelmesebb lesz, meglátod – biztatgatták egymást – közel lesz a bolt és a munkahelyre sem kell majd átcaplatni egy dombon és az erdőszéli irtáson.
Nyuszó, egyetlen gyermekük, aki furamód hosszú fülekkel jött a világra, a játékait dobozolta. Arra gondolt, milyen remek lesz majd megosztani őket új városi barátaival. vajon milyenek lesznek? Kedvesek, vagy undokok, mint Varacskosné lurkói? Nem-e fogják hosszú fülűnek csúfolni, mint Szarka néni az ötös pagonyból?
– A városban mozi és bábszínház is van, és bármikor elmehetünk majd a cukrászdába is - vidították szülei.
Sziasztok! Nyuszó vagyok, nemrég költöztünk be a városba a szüleimmel. Nagyon izgalmas az utcákon sétálni, néha jobban elveszek, mint az erdő sűrűjében! Nagyon kedvesek az emberek is, senki nem csúfol nagyfülűnek!
A beköltözés gyorsan ment. A szállítási vállalat autója érkezett ki néhány erős hordárral, de Medve papa is besegített a pakolásba. Egymaga vitte ki az ágyakat és rakta fel őket a teherautóra. Szinte meg sem izzadt tőle.
Az új lakásban Medve Mama mindent szépen a helyére pakolt, bár kicsit sajnálkozott a kamra méretein.
– Milyen kicsike – mondta, miközben újabb és újabb befőtteknek próbált meg helyet keresni benne.
– Itt már nem lesz olyan nagy szükség arra, hogy minden időszakos zöldséget és gyümölcsöt elrakj télire. Kár annyit fáradni vele, van itt piac és bolt is – okoskodott Medve Papa, miközben könyvekkel rakta tele a nappali polcait. Medve Mama lesújtó pillantással mérte végig és a befőtteket szorongatta.
Nyuszó a tapétát bámulta a szobájában. A lakás előző tulajdonosának gyermeke ragaszthatta fel oda. Egy hatalmas erdőt ábrázolt, sűrűn álló fákkal és burjánzó aljnövényzettel. Oly élethű volt, szinte érezni lehetett az avar illatát is.
– Gyere Nyuszó – szólt be hozzá édesanyja. – Elmegyünk a piacra. Apádnak pisztráng kell.
Édesanyámmal együtt járunk a piacra. Itt főleg gyümölcsöt és zöldséget vásárolunk, de néha a halas-kofához is benézünk, ha friss pisztráng érkezett. Ahol a gyümölcsöt vesszük, mindig kapok egy szép, megmosott almát a hazaútra.
Megváltozott az élet. Az egykor barlangjuk mögött nevelt kis kert zöldségei helyett most a boltok pultjairól válogatták össze a répát és a salátát, a gyümölcsöt pedig nem az erdőszéli fák dobálták le nekik, hanem a piaci kofák faládáiból vándorolt a kosarukba. Az erdő sűrű bozótosa helyett az emberek nyüzsgő forgatagában akadtak fenn néha.
Mozi, színház, cukrászda – mindenre jutott idő. Nyuszó napjai már nem gesztenyehuszárokkal és bújócskával teltek. Kimeríthetetlen tárháza nyílt a szórakozásnak, az emberek alkotta mesefigurák a fantázia birodalmának új tájait tárták fel előtte, a játszóterek pedig a tér eddig soha nem tapasztalt dimenzióiba engedték be.
De minden közül talán a város parkja nyújtotta a legnagyobb élményt. Ide járt a gyerekek többsége fagyit és perecet enni. Itt újra lehetett fogócskázni és morzsát szórni a madaraknak.
– Ma hány gyerek lett a barátod? – kérdezte mosolyogva Medve Mama minden egyes alkalommal, ha visszért a parkból édesapjával.
– Ma csak kettő. És persze két galamb is. Postások. – válaszolta komolyan Nyuszó.
Minden héten elmegyünk a parkba édesapámmal, néha többször is. Ez a kedvenc helyem, itt van az összes gyerek, és itt a legfinomabb a fagyi!
A családnak tetszett a városi élet, úgyhogy megkérték Nagypapát, jöjjön fel ő is a városba.
Medve Nagypapa az erdő egyik tisztásán lakott, a Mókus család szomszédságában, akik bizony nemegyszer diót ejtettek a fejére. Régóta tervezte, hogy elköltözik onnan, de rettegett a város zajától.
– Nem élném túl, ha rám dudálnának – mondogatta hétvégenként, ha meglátogatta családját új otthonukban.
– Ugyan papus, hiszen majdnem teljesen süket vagy már – mondta Medve Papa. – Mi majd gondoskodunk rólad, kapsz egy szobát, és mindent, amit szeretnél.
– A tisztásról kicsit nehezen járok le a forrásra vízért, elég messze van az otthonomtól. Itt a városban mennyit kéne a forrásig gyalogolnom? – kérdezte Nagypapa aggodalmasan.
– Semennyit, papus, itt mindig ott lesz a víz az asztalodon – nevetett Medve Papa.
Úgyhogy Nagypapa beköltözött a városba és Nyuszó nagy örömére magával hozta legendás mesés könyveit.
– Kiugrálnak belőle a tündérek – mondta róluk Medve Mama, és Nyuszó alig várta már, hogy a nagypapája felolvasson neki belőlük.
Nagypapának csodálatos mesekönyvei vannak. Szemüveg nélkül már nem látja a betűket, de néha olyan, mintha nem is a könyvből olvasna. Mama szerint a tündérek kilépnek a könyvek oldalairól, ha ő mesél. Szerintem már rég ott laknak mind a füle mögött, onnan súgnak neki.
Grizzli bácsi Medvéék rokona, és már 30 éve városlakó. Fiatal korában tengerész volt, úgyhogy minden alkalommal, mikor Nyuszó ellátogat hozzá, a város melletti csónakázó tóra mennek ki evezni. Ilyenkor csak az evezők hangját lehet hallani és néha látni az apró halakat is, amint a nap felé ugrálnak a vízből. Együtt élvezik a csendet és nagyokat szippantanak a párás levegőből.
Aztán Grizzli bácsi elkezdi szokásos kérdés maratonját. Kifaggatja Nyuszót új lakásukról, Medve mama és Medve Papa kedélyállapotáról, a Nagypapa egészségéről.
– Jövőre iskolába mész, igaz? – kérdezte végül.
– Igen, Grizzli bácsi. – válaszolta Nyuszó és lelkesen húzott egyet az evezőkön. – Már nagyon várom.mama szerint jobb lesz, mintha az erdei iskolába járnék, itt sokkal több dolgot megtanulhatok majd.
Grizzli bácsi mosolygott. Valóban, ha végignézett a tó fái fölé magasodó házakon, elkerülhetetlen fölényét érezte mindannak, ami emberi. Az óceánjáró jutott eszébe, amelyen szolgált, amint irdatlan méretével szelte a habokat, a hatalmas kikötők, ahol a halzsákmányt rakták teherautókra s szállították a nyüzsgő piacokra. Öröm és valami kis szomorúság bujkált a szívében.
– Nyuszókám, egy dologra ügyelj nagyon. Sose feledd, honnan jöttél.
Hangját pedig a víz egész a partig vitte ki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése