hétfő, június 23, 2008

Fétis a "Hamupipőkében"

A hellének szerint Mükerinosz fáraó piramisa nem a királynak, hanem annak szeretőjének (feleségének?), Rhodópisznak készült. A király személye körül is viták folynak, hiszen Rhodópisz nem lehetett Mükerinosz kortársa. Így Amasziszé lett. A lényeget egy Sztrabón által feljegyzett Rhodópisz-legenda mondja el. Fodor Sándor könyvében olvasom a következőket:
Mesélik, egy alkalommal, amikor (Rhodópisz) fürdött, egy sas elragadta a szandálját szolgálólányától és Memphiszbe vitte, ahol a király ölébe dobta, aki éppen a szabad ég alatt igazságot osztott. Az uralkodót annyira rabul ejtette a szandál szépsége és az eset furcsasága, hogy embereket küldött szét az országban a szandál tulajdonosának, az „egyiptomi Hamupipőkének” felkutatására. Így találtak rá Rhodópiszra Naukratiszban, Memphiszbe vitték, a király meg rögtön feleségül vette.” (Arab legendák a piramisokról)
A szöveg kétségtelen gyanút ébreszt: mi más lenne ez, mint cipő-fétis? A szandál, topánka, vagy bármi, amely az apró női lábat sejteti: vonalaival a talp finom ívét, keskenységével a láb ujjainak apró, becses rendjét, színeivel a bőr élénkségét, anyagával annak finomságát. Ha ez így van az egyiptomi Hamupipőke esetében, a Grimm mese árva leánya is minden bizonnyal egy fétisiszta herceg imádottja lesz. A herceg, bár többször együtt táncol szíve választottjával, mégis a lépcsőn rabul ejtett cipellőt használja döntőbírónak jövendőbelije kiválasztásánál. Úgy dönt, azt veszi feleségül, akinek lába pontosan beleillik az apró cipőbe. Hamupipőke és a mi igazságérzetünk szempontjából elfogadhatatlan lenne, ha a mostohák csele bejönne, s a megcsonkított lábú arák kerülnének a hercegi palotába, de a királyfi számára közömbös a mese ilyenfajta befejezése. Az ő szerelme ott teljesedik ki, éjfélkor, szerelmétől megcsalatva, elhagyatva a palota kapujában, ahol egy magányos és tökéletes cipőcskét talál a lépcsőn.

Nincsenek megjegyzések: